Közbeszerzések az ókorban

Közpénzek ellenõrzött elköltése mérnöki létesítményekre és szolgáltatásokra az ókori Görögországban

″ Az Európai Mérnöktanácsadó Szervezetek Szövetsége (EFCA) júniusi, rodoszi konferenciáján jó néhány érdekes elõadás hangzott el, de ezek közül is kiemelkedett T. P. Tassiosnak, az Athéni Mûszaki Egyetem professzorának az elõadása, amely ámulatba ejtette a hallgatóságot. Érdekes tényeket tudtunk meg ugyanis arról, hogy 2500 évvel az Európai Uniónak a térségben való megjelenése elõtt hogyan zajlottak a közbeszerzési eljárások. Az alkalmazott módszerek megismerése a mai döntéshozók és a mérnökök gondolkodását is kedvezõ irányban befolyásolhatja. Reméljük, néhány politikusunkhoz is eljut az ókori világ üzenete.

Az alábbi összefoglaló megírásához Tassios professzor nemcsak hogy hozzájárult, hanem még el is küldte az elõadásán kivetített ábrákat, amelyekbõl néhányat közreadok. A professzor kiemelte a tudomány szerepét a mérnöki szakma fejlõdésében, jelezve, hogy az Égei-tengeri térség fejlõdéséhez leginkább az idõszámítás elõtt 600-tól megfigyelhetõ élénk tudományos tevékenység járult hozzá, amelynek központja Alexandria volt. Az ókori görög demokráciában, az ún. klasszikus idõszakot követõen alapkövetelmény volt a közpénzek átlátható elköltése, a tervezõk, és kivitelezõk nyílt eljárásokon való kiválasztása. Az elõadás az idõszámítás elõtti 4. század közpénzekbõl megvalósult projektjeinek tanulságaira összpontosított.

Tervezõk kiválasztása

A tervezõk személyére az állam vezetõ tisztségviselõi (pl. „a vizek kurátora”, az Agora felügyelõje, vagy magas rangú katonatisztek) tettek javaslatot, majd a parlament tagjai informálisan megvitatták a javaslatokat és ezt követõen a preferált tervezõk prezentációt tartottak a parlamentben, bemutatva a javasolt létesítmény makettjét (FIDIC Sárga könyv – Vállalkozó Javaslata elõdje?). Végül a parlament az árajánlatok ismeretében döntött a tervezõ személyérõl. A kiemelkedõ munkáknál Athén legbefolyásosabb polgárainak döntõ szavuk volt, például Periklész javasolta Pheidiaszt a Parthenon megvalósítására. Abból a korból nem rendelkezünk sok tervrajzzal, viszont – mivel a parlamentnek jóvá kellett hagynia minden jelentõs építési beruházást – a kõtáblákba vésett mûszaki elõírások fennmaradtak, amelyek olyan sok információt hordoztak, hogy a régészek a kõtáblák alapján részletes tervrajzokat tudtak rekonstruálni az ásatások megkezdése elõtt. Az Oroposzi Amphiaraeion templomnál található szennyvízelvezetõ csatorna szerzõdésben rögzített, kõtáblán fennmaradt méretelõírásai és szerzõdéses feltételei:

Kõbe vésett parlamenti határozat:

Kivitelezõ: Phrynos Jótálló (kezes): Telesias Kivitelezési munkamódszer: ajánlat szerint. Méretek megadva, anyagok eredete meghatározva. Egységár: a csatorna 4 láb hosszú szakaszáért 6 drachma. Idõtartam: 20 nap (180 m hosszú csatorna!)

Minden athéni létesítmény pályázatának nyertesérõl és a mûszaki elõírásokról a parlament határozott, a határozatot kõbe vésték, és azt kiállították nyilvános helyen. A fennmaradt kõtáblák alapján a határozatok az alábbiakat rögzítették: – az anyagokra és technológiára túl sok elõírást nem tartalmazó elõzetes tervek jóváhagyása; – a munka odaítélése egy kivitelezõnek mûszaki elõírásokkal, egységárakkal és kivitelezési ütemezéssel együtt. A határozat mellett közszemlére tették a részletes mûszaki elõírásokat is, és megadták az alkalmazandó anyagokat. Az építéshez használt követ általában a létesítmény tulajdonosa szerezte be, a kivitelezõnek azt csak a helyszínre kellett szállítania és ott méretre faragnia. Néha még a kõvésés technológiáját is elõírták. A szerzõdések környezetvédelmi elõírásokat is tartalmaztak, például egy folyószabályozási munkánál elõírták, hogy mennyi öntözõvizet kell biztosítani folyamatosan az építés ideje alatt. A mûszaki elõírásokon túlmenõen a Mérnök, akit görögül „Arhitekton”-nak neveztek, további elõírásokat adhatott (akárcsak a FIDIC szerint). Tassios professzor meg is jegyezte, hogy mi építõmérnökök is „építészek”-nek mondhatjuk magunkat.

Közbeszerzés

A nagyobb, közpénzbõl megvalósuló munkáknál a kõtáblák szolgáltak „ajánlati felhívásként” és a parlament küldötteket menesztett más városokba, hogy a pályázatot publikálják. (Nem maradt fenn olyan információ, miszerint az ajánlati felhívás megjelentetését elõzetes szerkesztõbizottsági normakontrollhoz kötötték volna.) Különlegesen képzett, külföldrõl érkezett mûszaki szakemberek és vállalkozók utazási költségeit megtérítették, hogy ily módon csökkentsék a létesítmény költségét! A munka odaítélését követõen a városi parlament határozata rögzítette a jótálló (kezes) nevét is, aki lehetett magánszemély vagy vállalkozó, aki a megfelelõ teljesítést garantálta (mai megfelelõje lehetne a Kbt. szerinti „külsõ erõforrás szervezete”, csak az nem nyújt az ókorival azonos szintû garanciát) Egy vállalkozó gyakorlatát és jó hírnevét figyelembe vették a munkák odaítélésénél (a Kbt. szerinti eljárásokban nincs mód a jó hírnév szerinti kiválasztásra, de például mérnöki tanácsadási, lebonyolítási pályázatoknál az ún. „minõség és ár” alapú kiválasztás alkalmazásával a szakmai felkészültség számít az értékelés során, reméljük egyre gyakrabban).

Munkák felügyelete, menedzsment

Vízépítési munkáknál a „Vízvezetékek kurátora” volt felelõs a mûszaki ellenõrzésért. A komplex, hosszú építési idejû projekteknél egy Menedzsmentbizottságot neveztek ki (mai megfelelõje a PME – Projekt Megvalósító Egység), amelynek feladata volt: – építési anyagok felkutatása és megvásárlása (külföldön is), – megállapodás a vállalkozókkal és technikusokkal, – a vállalkozókra és beszállítókra kirótt büntetések beszedése (!) Mivel egyes kulcsrakész szerzõdéseken kívül nem volt jellemzõ a fõvállalkozói szerzõdéstípus (az ókori görögöknek sajnos még nem állt rendelkezésére a FIDIC), ezért szükség volt folyamatos és felkészült szakemberek által végzett ellenõrzésre. A felmérést és a pénzügyi adminisztrációt a Menedzsment Bizottság végezte, míg a mûszaki ellenõrzést a Mérnök és személyzete. A legtöbb esetben a Mérnök egyben tervezõ is volt és modelleken mutatta be a kivitelezõnek az elvégzendõ feladatokat. Néhány speciális munkánál a Mérnök folyamatosan, a helyszínen ellenõrizte a kényes mûveletek szakszerû elvégzését. (mai magyar közbeszerzés: az alacsony árat néha azzal magyarázzák, hogy a mûszaki ellenõrnek nem kell folyamatosan a helyszínen lenni) A nem megfelelõen teljesítõ vállalkozókat néha aránytalanul magas büntetések kiszabásával sújtották, amely jól mutatja a kor szigorú üzleti etikáját. (kiszabtak büntetést pl. kõvésés késedelme, márvány szállítás késedelme, hibás homlokzati díszítés miatt). Az egyik márványszállító 1775 drachma elõleget kapott, amelybõl 1070 drachma büntetést kellett fizetnie a késedelmes szállítás miatt.

Kifizetések

Több esetben a vállalkozóknak nagyvonalúan biztosítottak elõleget. Volt olyan munka, amelyet úgy határoztak meg, hogy „a munkákat a fizetés után 20 nappal kell befejezni”. A kifizetések rendszerére jellemzõ egy kõtáblán fennmaradt szöveg, amelyet az Epidauros-i Tholos építésekor határoztak meg: – a kifizetéseket egy parlamenti megbízott felügyelte, akinek a személye havonta (!) változott; – Askelepeion papja a Menedzsment-bizottságnak adta át a havi keretösszeget a szabályok szerinti elköltésre; – a bizottság a fent leírtak szerint fizetett és hajtott be büntetéseket, majd hó végén elszámolt a pappal; – a kifizetések alapja a hosszú ideig változatlan (!) egységárak és bérek voltak (feljegyezték, hogy a rézmunkák ára egy évszázad alatt mindössze 25%-ot változott), illetve a szerzõdésben rögzített árak; – az emelõcsigákat építõ technikusokat külön fizették. Az ókori Athén hatóságai szigorúan ellenõrizték a közpénzek elköltését, részletes könyvelési rendszert dolgoztak ki, a projektek kifizetéseit a parlament által havonta (!) kinevezett megbízottak ellenõrizték, akiknek neve szerepel a projektek végelszámolásaiban is. A kivitelezés alatt (!) és annak befejezését követõen az összes kifizetést (beleértve 1 drachma alatti töredékösszegeket is) kõtáblákba vésték és nyilvános helyen kiállították.

Összefoglalóan megállapíthatjuk: az ókori Görögországban nemcsak az építési technológia volt fejlett, hanem a ma ismert szinte minden adminisztratív, pénzügyi és minõségbiztosítási módszert rendkívül gondosan alkalmazták. Lehet, hogy ennek tudható be, az ókori Görögországból fennmaradt mérnöki alkotások tartósabbnak és látványosabbnak bizonyultak más korai civilizációk alkotásainál?

 

Forrás: Rév András: Közbeszerzések az ókorban – T.P.Tassios professzor előadása az EFCA konferenciáján

http://www.matarka.hu/cikk_list.php?fusz=27928

0

No Comments

Leave a Reply